14 Új étkezési szokások, új ételek, és ennek következményei

Amolyan „hideg kaját” nem is tudtam enni, se szendvicset, se szalámit, se kenyeret. De még paradicsomot és paprikát sem, amit általában az ember a vajas kenyér, szalámi mellé enni szokott. Még a gyümölcsöket sem tudtam megenni úgy, ahogyan azt megszoktam, hanem mindent csak turmixolva, a banánt – mint legpuhább gyümölcsöt – is legalább villával össze kellett nyomnom. A görögdinnyét sem tudtam volna megenni – ha már akkor lett volna szezonja, amikor megkaptam a fogszabályzót – azt is csak turmixolva. Szóval egyetlen harapást sem tudtam kivitelezni, mivel a két fogsorom között majdnem 1 cm-es rés volt a harapásemelő miatt.

3-4 hosszú hónapig csak pépesített kaját tudtam enni, s nyilván csak olyan ételt tudtam „jó ízzel megenni”, ami pépesítve sem vált gusztustalanná – mint pl. a klasszikus gyümölcsturmixok. Képzeljétek el, hogy egy jó téliszalámit próbálnál meg összeturmixolni, majd megenni. Nem is lehet, mert a turmixoláshoz kell egy kis nedvességtartalom.

Úgyhogy eldönthettem: vagy eszem reggelire zabkását, vagy az ebédhez is aduászként bevált krémlevest és főzeléket – persze hús nélkül. Nade reggelire főtt kaját??

Tehát abszolút nem tudtam enni se kenyeret, se húst, se zöldséget nyersen. Szalámit szintén nem (talán egy fajta kivételével), kizárólag kenőmájast. De a kenőmájas is fura volt, hogy kenyér nélkül ehettem csak, kanalazva.

Könnyebb szalámikat, mint pulykasonkát, vagy ilyesmit nagyon apróra összevágva meg tudtam enni ugyan (majonézzel összekeverve), viszont nagyon megülte a gyomromat, mert ugye nem tudtam rágni rajta egy darabot sem.

S mert az emésztés már a szájban megkezdődik, ahol a nyállal összekeveredve, és összerágva a falat már elég jól elő van készítve, mivel ez a fázis teljesen kimaradt nálam, így sajnos nagyon nehéz volt utána a gyomrom. Konkrétan úgy éreztem magam, mintha lenyeltem volna egy hatalmas követ.

Ezért amikor a reggeli zabpelyhem után az ebédig még rám tört az éhség, amikor még egy csokit sem tudtam megenni, akkor bekanalaztam egy kis kenőmájast. Ha nagyon édesség hiányom volt, akkor Nutellát kanalaztam, vagy szoba-hőmérsékletű túró rudit, azt is összetörve villával. Aztán mivel nyár közeledett, még ehettem jégkrémet is.

Szinte biztosra vettem, hogy ezek után tartósan fogyni fogok, de szerencsére pont az ellenkezője történt (mivel 49-50 kg-nál több sosem tudtam több lenni, ezért nekem létfontosságú volt, hogy ne fogyjak ebből): 2 hónap alatt 2 kg-ot híztam. (Előtte 50 kg fölé sosem tudtam menni, most először történt életemben, hogy 52 kg-ot nyomtam.)

Nemrég találtam egy leírást, mely magyarázatot adhat, miért is híztam, amikor pépeket ettem:
Ha az ételt nem rágjuk meg, a benne található energia nem hasznosul belőle megfelelően. Az emésztőnedvek ugyanis nem "férnek hozzá", emiatt erjedés indulhat meg a tápcsatornában - ennek következménye a puffadás és a gyomorsav túltengés.

Tehát elképzelhető, hogy amikor még meg tudtam rágni az ételt (fogszabi előtt), akkor elnagyoltan rágtam meg, és emiatt nem hasznosult az étel teljes egészében. Most viszont, amikor pépeket ettem, az már könnyen emészthető formában került a gyomromba, tehát azonnal felszívódott, minden molekulája hasznosult, és ennek köszönhetően hízhattam.