07 Amikor az ördög még mindig nem tud aludni...

Mivel bennem volt a lendület, és ismét azt az időszakomat éltem, amikor jobban foglalkoztatott a fogszabis téma (talán jobban, mint valaha, ugyanis ezúttal eltökéltem, hogy belevágok, még ha foghúzás árán is), keresgéltem – emlékszem, éppen munkaidőben – de pontosan nem tudtam megfogalmazni, hogy mit.

Talán még mindig az volt bennem, hogy hátha létezik valaki, akinek szintén mindenhol azt mondták, hogy „foghúzásos eset”, aztán kiderült, hogy mégis „foghúzás nélküli eset” az övé, és ezt megírta esetleg.

Nem is tudom, talán egy ehhez hasonló blogbejegyzést kerestem, hátha valaki leírta a saját élményeit.

Valami ilyesmit beírtam a keresőbe: „fogszabályzás foghúzással”, és akkor bejött egy olyan rendelő, ahol egy olyan referencia esetet mutattak be, ahol sajnos már muszáj volt fogat húzni. Az eset átnézése után elnézelődtem még a rendelő weboldalán, ahol a főoldalon lévő mondat nagyon megtetszett:

„Fogszabályozás: egy ideálisan beállított fogazat nem csak a rágószerv működésének, optimális terhelhetőségének, ezért egy életen át való megtarthatóságának alapfeltétele, hanem egyúttal esztétikus is!”

Ez az egyetlen mondat azért fogott meg, mert minden nagyzoló kijelentéstől mentes volt, nem az volt a benyomásom általa, hogy ez egy újabb olyan rendelő, ahol minél több páciens begyűjtése a cél, hogy ezáltal minél több bevételük legyen, és nem is az ott dolgozó orvosok nagyszerűségét istenítette, vagy hogy ők milyen csúcsszuper eljárással dolgoznak, ami egyedülálló lenne a országban, hanem egy olyan mondattal fogtak meg, ami minden giccset mellőzött, ezáltal komoly hozzáértést sugallt.

Mivel elég jó hangulatomban voltam, fogtam magam, és tőlük is kértem egy időpontot ingyenes konzultációra.

Akkor még nem is sejtettem, hogy ennek a túlbuzgóságomnak és az aznapi jó hangulatomnak (no, meg a befolyásolhatóságomnak, amiben keresztanyám játszott ugye szerepet) köszönhetem, hogy végül is megmaradtak a fogaim, és lehetett mégis fogszabályzóm nekem is.
Meg persze a jó nagy szerencsének is köszönhetem, ugyanis simán megeshetett volna, hogy ezzel a kereső kifejezéssel nem találok semmit, vagy nem pont ezt a rendelőt és orvost találtam volna meg, hanem egy újabb „foghúzás-pártit”.

Szóval e két rendelőbe még elmentem, de nem sok reményt fűztem hozzájuk.

Ebbe a számomra igencsak szimpatikus rendelőbe jutottam el utoljára.
A másik rendelőben is lényegében ugyanazt hallottam, mint máshol, egyedül annyiból volt különleges eset, hogy ott is járhattam, mert míg vártam a rendelőben a soromat, érkezett egy másik lány is, aki beszélgetésbe elegyedett velem.
Kiderült, hogy neki éppen januárban szedték le a fogszabályzóját, és szinte repesett az örömtől, annyira örült annak, hogy végre nem kusza fogsorral kell éljen. Elmesélte, hogy sajtóreferensként dolgozik, ahol ugye nagyon nem mindegy, hogyan néz ki, és sajnos nem kért fogszabályzót, csak a felső fogsorára, mivel az alsó fogsorát nem látta túlzottan problémásnak.
És most ott van, hogy két hónapja szedték le a fogszabályzót felülről, ami bár gyönyörűen rendbe hozta a fogait (felül neki is voltak a saját tengelye mentén elfordult fogai, amitől szörnyen nézett ki, és nagyon nehezen lehetett befordítani, de végül sikerült) – szóval azóta folyamatosan vigyorog –, de most kezdi érezni, hogy mintha mozdulnának vissza a fogai felül, szóval sehogy nem jó az elért eredmény.

Minderre csak azért tértem most ki, mert mindegy, hogy hol csinálják meg az ember fogait (bár, az én esetemben ugye mégsem annyira mindegy – ezért is írom ezt a blogbejegyzést), de akkora változást hoz az ember önbizalmában az esztétikus fogazat, hogy ez a lány is csak úgy sugárzott, és nem bírta szó nélkül hagyni, nem bírta magában tartani ő sem az örömét.

Valahogy én sem irigykedtem rá, hanem inkább együtt örültem vele, még így is, hogy én még bőven előtte álltam, és nem is tudhattam még, hogy mekkora szerencsém lesz, hogy napok múlva megtalálom a számomra megfelelő rendelőt...