Belegondoltam, hogy ha
nekem gyerekként kellett volna ilyesmit viselnem (a harapásemelővel "megkoronázott" fém fogszabályzót), ráadásul
foghúzás árán, akkor biztosan rémálom lett volna a dolog.
Ugyanis egy fogszabályzót azért minden étkezés után meg kell mosni, és erre diákként nem lettek volna olyan nyugodt körülményeim az iskolában, mint felnőttként a munkahelyemen. És a pösze beszéd miatt a gyerekek képesek egymást még cikizni is, engem viszont senki nem cikizett a melóban (lévén, hogy felnőttek között voltam).
Ugyanis egy fogszabályzót azért minden étkezés után meg kell mosni, és erre diákként nem lettek volna olyan nyugodt körülményeim az iskolában, mint felnőttként a munkahelyemen. És a pösze beszéd miatt a gyerekek képesek egymást még cikizni is, engem viszont senki nem cikizett a melóban (lévén, hogy felnőttek között voltam).
Harmadrészt, mivel a
harapásemelővel lehetetlenség rágni, és az ember 3-4 hónapig
szabadságra küldi teljes mértékben a rágóképességét, így az
iskolában szokásos kaja (akár a menza, akár a szokásos
szendvics, amit csomagolni szoktak otthon) nem ment volna, ilyesmit
egyáltalán nem tudtam enni.
Szóval nem csak amiatt
volt jobb, hogy felnőttként estem túl ezen az egész procedúrán,
mert egy felnőtt esetleg jobban elviselt volna 2-2 fog kihúzását,
majd a fogszabályzót, hanem a harapási rendellenesség
megszüntetéséig viselt harapásemelő még felnőttként is igen
nagy kihívás elé állított.
Egy iskolában általában nem jellemző alapfelszereltség a mikró, ahol a krémleveseimet, és a főzelékeimet, amiket tudtam enni, meg tudtam volna melegíteni. Viszont egy munkahelyen általában ezek nem számítanak különlegességnek.
Egy iskolában általában nem jellemző alapfelszereltség a mikró, ahol a krémleveseimet, és a főzelékeimet, amiket tudtam enni, meg tudtam volna melegíteni. Viszont egy munkahelyen általában ezek nem számítanak különlegességnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése