13 Harapásemelő és elasztikus gumihúzás

Ez a bizonyos harapásemelő, illetve a tény, hogy amikor azt berakták a számba, még hosszú hetekig csak egy-két ponton érintkezett az alsó fogsorommal, elég ijesztő volt. Ugyanis szegény alsó metsző fogaim (meg persze a felsők is) álltak olyan kuszán, hogy egyik fog kicsit beljebb, másik fog kicsit kijjebb, de semmiképpen nem egy egységes sort képeztek. Szóval a harapásemelő is eltérő pontjain érintkezett a fogaimmal alul.
Ezért amikor pl. tüsszentettem, és összekoccantak a fogaim, akkor mindig attól féltem, hogy nehogy letörje a harapásemelő az alsó metsző fogaimat, amikor összekoccant velük. Az ember bele sem gondol abba, amikor nincsenek ilyen „kacatok” a szájában, mint a fogszabályzó és a harapásemelő, hogy egy fog-összekoccantás során bizony alapesetben a rágófogak koccannak össze egymással, most viszont éppen nem azok, hanem a – szerintem – sérülékenyebb metsző fogak koccantak.

El is játszottam a gondolattal, hogy ha még csak most kezdődne a tél, és jönnének be a vacogósabb idők, akkor ismét „veszélybe” sodornám a kis metsző fogacskáimat, úgyhogy ismét megveregettem a vállamat, hogy tavasszal vágtam bele a dologba, és nyáron kellett viselnem a szörnyű harapásemelőt.

Amikor megkaptam a fogszabályzót és vele együtt a harapásemelőt is, 2 nap múlva már rongyoltam is vissza a rendelőbe, mivel annyira hegyesnek éreztem a nyelvemmel az emelőt, hogy a nyelvem elülső felébe konkrétan csíkot húzott, azaz nyomot hagyott ez a harapásemelő. Az orvos csak egy pár tizedmilliméternyit csiszolt le belőle, ami által még mindig rettentően zavart, tehát kényelmesebbnek cseppet sem éreztem, és a pöszeségem sem lett tőle jobb. Egyedül annyi, hogy már nem volt annyira hegyes. Ehhez is csak az idő múlásával tudtam hozzászokni, nagyjából 1 hónap múlvára sikerült.

Azt azért fontos tudnotok, hogy ez a harapásemelő önmagában semmit nem javít a mély harapásomon, ennek egyedüli célja, amiért ráépítették a fogaimra, hogy megakadályozza, hogy a felső metsző fogaimmal leharapjam az alsó metsző fogaimon lévő breketteket.

A mély harapást az ún. elasztikus gumihúzás szüntette meg, amiket magamnak kellett beakasztanom a fogszabályzós brekettek meghatározott pontjaira az alsó fogsoromon, majd a felső fogsoromon. Tehát ezek a gumik összekötötték az alsó és a felső fogsoromat egymással. Namost ez elég idétlenül nézett ki, amikor szélesebb mosolyt eresztettem meg (nem nagyon történt ilyen nyilvános körökben), vagy ha mondjuk az „é” betűt kellett kimondanom.

Ezek a gumihúzások leginkább apró befőttes gumikhoz (vagy inkább olyan gumikarikákhoz hasonlítanak – különösen méretüket tekintve -, melyeket nemrégiben kezdtek karkötők fűzéséhez használni), és sárgás fogszínűek.

Egyszer megfogtam egy ilyen gumikarikát, és viszonyításként kerestem mellé egy olyan tárgyat, melynek a mérete mindenki számára egyértelmű, hogy legyen viszonyítási alap. Meg is találtam a megfelelő tárgyat hozzá: egy gémkapcsot. A gémkapocs egyik csücskében pont el is fért.

Tehát ezeket a kis gumikarikákat nagyjából állandóan viselnem kellett, egyedül étkezés és fogmosás során vehettem ki, vagyis napi 22-23 órát viselni illett a saját érdekemben.

Ugyanis ha lelkiismeretesen betartom, hogy ennyit, 22-23 órát viselem, akkor 4 hónap alatt 4 mm-nyit tudnak mozdulni a fogaim, ha viszont ennél akár csak 2 órával kevesebbet (tehát 20-21 órát) hordtam volna, akkor már csak 2 mm-nyit, ha pedig 18-20 órát viseltem, akkor már csak 1 mm-nyit. Ezt a fogorvosom mondta, és mivel én tényleg azt akartam, hogy minél előbb kikerüljön a harapásemelő a számból, nem is linkeskedtem el. Úgy gondolkodtam, hogy ha napi 18-20 órás viselés után is csak 1 mm-nyit mozdulnak a fogak 4 hónap alatt, ami elég sok idő, tehát ha csak alvási időben akartam volna hordani, az sehogy sem ment volna, mivel az ember nem alszik többet általában 8-9 óránál, de 18-20 órát semmi szín alatt.

Ezt olyan komolyan vettem, hogy csak közvetlenül evés előtt vettem ki a számból a gumikarikákat, amíg pl. melegítettem a mikróban, még az alatt az 1-2 perc alatt is benn hagytam, majd evés után nem kezdtem el mosogatni, elpakolni, hanem gyorsan elmentem fogat mosni, majd karikák vissza, és utána folytattam ráérősen a mosogatást, pakolást.

Ennek a fegyelemnek meg is lett az eredménye, mert pár nap híján 4 hónappal később meg is szabadítottak a harapásemelőmtől, pedig 4-6 hónapnyi viselést ígértek az elején. Azt mondta az orvos, hogy még kicsit túl is emeltük a harapásomat, ami nem baj.

Viszont én voltam olyan boldog, amikor ezt a kínzó eszközt kiszedte a számból, mintha nyertem volna a lottón! Mert egészen váratlanul ért, és teljesen más érzés volt enélkül fogszabályzót viselni. Olyan volt, mintha már nem is lenne a számban semmilyen zavaró alkatrész. Pedig a fogszabályzó maradt ugye. Nem hittem el, hogy 4 hónap, és túl is vagyok a nehezén!

Amúgy attól, hogy harapásemelővel tartották távol egymástól a két fogsoromat, attól ez alatt a 4 hónap alatt a fogszabályzó szuperszónikus sebességgel tudta végezni a dolgát, ugyanis a felső fogsoromban lévő hatalmas torlódásokat is 80%-osan megszüntette, és 5 hónap után a felső fogsorom összes foga a helyére került (1 mm-nyit kellett már csak besoroljon az egyik nagyon kiálló fogam a helyére, ami semmiség). Szóval az a fogsor, amire kivétel nélkül minden eddigi fogorvos azt mondta, hogy foghúzással rendezhető csak, 5 hónap alatt teljesen beszabályozható lett, foghúzás nélkül is.

Az a fogam, aminek még 1 mm-nyit kellett megtennie az 5. hónap után, annyira ki volt lökve szegény a sorából, hogy a mögötte lévő két fog között 0 mm-nyi hely volt számára. Tehát konkrétan a mögötte lévő két fogam kontaktpont volt egymással. És ennek a kis fogacskámnak sikerült a fogszabályzóra szerelt kis rugókkal akkora helyet csinálni 4 hónap alatt, hogy teljesen beférhessen a helyére.

A harapásemelő javára írható az az előny, hogy azáltal, hogy az a számban volt, és tényleg nem ért össze egyetlen fogam sem 4 hónapig (csak azzal a 2 foggal, amivel a harapásemelő érintkezett), így a fogszabályzó okozta általános fájdalmat sem éreztem sosem.

Mások azzal riogattak, hogy nekik annyira fájt a foguk a fogszabályzó felhelyezését követően, hogy potyogtak a könnyeik. Nekem meg semmi fájdalmam nem volt. Még furcsálltam is kicsit, hogy vajon én miért nem érzek semmit? Talán nem működik a fogszabályzóm? Aztán egy véletlen folytán rájöttem, hogy miért nem éreztem fájdalmat: rágózás hiányában egyszer bekaptam egy tictac-ot, és amikor ez a kis cukorka a rágófogaim közé sodródott, én pedig ráharaptam, nos akkor azt hittem, bepisilek a fájdalomtól!

Vagyis: az én fogaim is fájtak (volna), csak mégsem éreztem fájdalmat, mert sem rágásra nem tudtam használni őket a harapásemelő miatt, de még csak össze sem értek. Így tulajdonképpen teljesen „ki voltak iktatva a használatból”, és ezzel együtt védelmet kaptam a fájdalommal szemben.

Egészen addig, míg el nem érkezett az első ívcsere! Ugyanis amikor az orvos ívet cserélt, akkor a brekettjeim „ablakait”, melyek oda fogták addig a drót ívet, kinyitotta, és az új ívet ezekbe a brekettekbe bele kellett nyomnia, és a kis ablakokat be kellett csuknia. Ami elég fájdalmas, hiszen ekkor nyomást kell kifejtenie minden egyes fogamra. És ebből adódik, hogy az ún. „állítások” után (helyesebben: ívcserét követően) pár napig fájnak az ember fogai. De annyira fájnak, vagy inkább érzékenyek, hogy már attól is nagyon fájt, ha görögdinnyét próbáltam enni.

Úgyhogy ívcsere után ismét pép evés van pár napig. De ez a pár nap (általában 2-3 nap, maximum) már sétagalopp ahhoz képest, hogy a fogszabi elején 3-4 hónapig folyamatosan csak pépeket tudtam enni.

Szóval simán túlélhető. Mindig azzal tudok csak példálozni, hogy ez a fájdalom a nyomába sem ér pl. egy menstruációs görcsnek. Az legalább 3-4-szer annyira tud fájni (tudom, ezt csak lányok érthetik meg).