02 Kezdetek

Amikor a fejembe vettem, hogy le akarom írni a saját fogszabályzós tapasztalatomat, akkor még az öröm és a csoda hatása alatt álltam, és világgá akartam kürtölni azt a boldogságot, amit az okozott, hogy hosszú évek alatt sikerült megtalálnom azt a rendelőt, ahol segíteni tudnak az én szabálytalan fogaimon is, ami már-már kilátástalannak tűnt a számomra.

Egyenesen annyira találtam lehetetlen dolognak, hogy én valaha fogszabályzáson essek át, mint ahogy más arra gondol, hogy mennyi esélye lehetne annak, hogy megnyerje az ötös lottót. Ez furcsán hangozhat akkor, amikor manapság már minden eszköz és eljárás a rendelkezésre áll, és még divat is fogszabályzót viselni, de mindjárt elmondom, hogy mindezek ellenére én miért láttam rá ilyen csekély esélyt.

Később – ekkor már megvolt a hőn áhított fogszabályzóm - az örömömet és a boldogságomat felváltotta a felháborodás azon, hogy rá kellett jönnöm, hogy az ember a saját érdekében még egy orvosnak sem feltétlenül szabad, hogy elhiggye, amit állít. Legalábbis Magyarországon. És Budapesten ez a siralmas helyzet. Erre később részletesen kitérek.

Előzmények

Hála az égnek, életem eddigi 31 évében túl sok időt nem kellett eltöltenem az egészségügyi rendszer bugyraiban, ezért tapasztalatom sem sok volt ezen a téren, főleg a fogszabályozás terén.

Mindenesetre én évekig falakba ütköztem, amikor eljutottam arra a pontra, hogy szerettem volna megszabályoztatni a fogaimat.

Évekig az munkált bennem, hogy egyszerűen nem tudtam elfogadni azt, amivel éveken (sőt évtizedeken) át traktált egyik fogorvos a másik után, és ami miatt ma már kinyílik a zsebemben a bicska, ha csak visszagondolok rá.