08 Az ember szerencséje sokszor véletlenek sorozatán múlik

Aztán eljött az idő, hogy elmenjek az utolsó rendelőbe, amit még – nulla reménnyel – meg akartam nézni. Emlékszem, hogy amikor két nappal előbb érkezett az emlékeztető e-mail, miszerint foglalt időpontom van, várnak szeretettel, még gondolkodtam is rajta, hogy talán jobb lenne lemondanom. De végül megembereltem magam, és csak elmentem.

Végül 2017. március 13-ra 17 órára kaptam egy időpontot, ahol az orvos először szemrevételezte a fogaimat, és legalább 1 órán keresztül beszélgettünk a fogaim helyzetéről, és hogy hogyan lehetne megoldani az én esetemet. De ez az orvos egyáltalán nem beszélt arról, hogy ki kellene húzni és melyik fogaimat, hanem még nekem kellett rákérdeznem, hogy ő hogy látja, kellene-e fogaimat húzni? És ezt a kérdést úgy tettem fel, hogy már előre tudtam, mit válaszol majd rá...

És ekkor jött a meglepetés, amitől majdnem leszédültem a székről: ELÉG VALÓSZÍNŰ, HOGY EGYETLEN FOGAMAT SEM KELL KIHÚZNI.

Aztán miután ennél jobb hírt nem is hallhattam volna, rögtön megbeszéltem az orvossal egy újabb időpontot – másnapra – amikor készítettek (ott helyben) egy röntgenfelvételt, és vettek lenyomatot is, plusz készítettek egy pár fotót a fogaimról (tükörrel is), és az odalprofilomról is - ilyet korábban egyik rendelőben sem csináltak.

Ebből pedig egy héttel későbbre csinált nekem egy kezelési tervet az orvos, mely szerint VALÓBAN, TÉNYLEG EGY FOGAMAT SEM KELL KIHÚZNI!!!

Viszont figyelmeztetett, hogy – mivel nem húz fogat, és elég nagy torlódások vannak a fogívemben – helyet kell teremteni, ami két kiegészítő kezelést vonhat maga után: az egyik a miniimplantátum használata, a másik pedig a strippelés. Ezekről később ejtenék pár szót, egy másik fül alatt, ugyanis végül egyikre sem volt szükség, így személyes tapasztalatom ezekkel nem volt, de mindenképpen érdemesnek tartanám, hogy szó essen róluk.